22 éves vagyok, lány, üzletkötő. Ettől még gyakorlott és ember.

Utóbbit azért emelném ki, mert hajlamosak vagyunk a sztereotipiákra.

Én speciel nem azért haverkodok bárkivel, hogy legyen alapja egy üzletszerzésnek, és nekem is fáj, ha elküldenek az anyámba a kedves ügyfelek, pláne ha utánna még  a vezetőség is.

Nekem is lehet rossz napom, de lehet jó is. Nem lehet szimpatikus mindenki, de lehet mindig viselkedni.

Akármennyire is hihetetlen, azért vagyok hogy segítsek. Úgyhogy ne tessék az asztalt se rám borítani...

Tudom, megértem, hogy az ismeretlen "van egy jó ajánlatom" hívásoktól mindeki agyfrászt kap. Én is. DE ha nem éjjel 11-kor telefonálok, vagy kilenszer egy nap , hogy de beszéljük már meeeeg, akkor kérnék egy kis toleranciát. Nekem is hozzátartozik a munkámhoz, mint még sokan másoknak is (sőt, van akinek konkrétan ez a feladata) hogy megkeressük az embereket. Nem hiszem, hogy nagy tragédia egy percet rászánni arra a szerencsétlenre, akinek naponta akár több száz emberrel kell beszélni ismeretlenül.

De ha már idönk nincs, mondom...némi tolerancia és udvariasság....annak mindig kell lennie.

Természetesen igaz ez a hívogatóra is. Ha nincs tekintettel arra, hogy hétvége van, vagy már vacsora idő, akkor én se lennék kedves. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.